AZ ÉLET FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE

Itt add meg az alcímet

Ide írhatsz...

AZ ÉLET FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE

Ősidő (Archaikum)

4600 - 2600 millió évvel ezelőtt.

Éghajlat:
- A felszíni hőmérséklet csökkent.
A földfelszín alakulása:
- A földkéreg, az ősóceán (Paleotethys) és az őslégkör kialakulása. A hőmérséklet csökkenésével megszilárdult a földfelszín. Amikor a hőmérséklet 100 °C alá süllyedt, a vízgőz lecsapódásával kialakult az ősóceán. Az őslégkör ún. redukáló légkör volt: oxigént nem tartalmazott, fő összetevői: ammónia, metán, vízgőz, szén-dioxid.
- Az első, még felismerhető hegységképződési időszak (Katarchai).
Az élet fejlődése:
- Kémiai evolúció: Az őslégkörben a szervetlen anyagokból ultraibolya sugárzás és elektromos kisülések (pl: villámlás) hatására szerves molekulák jöttek létre (pl: cukrok, aminosavak), melyek aztán bemosódtak az ősóceánba;
- Biológiai evolúció - Az ősóceánban a szerves molekulákból élő rendszerek jöttek létre kb. 3,5 milliárd éve. Az első prokarióta sejtek (baktériumok és kékbaktériumok) kb. 2,9-3,0 milliárd éve alakultak ki. Az ősi fotoszintetizáló kékbaktériumok a vízben oldott CO2 felvételével meszet válaszottak ki, ezekből épültek fel a sztromatolitok (gömbhéjas szerkezetű kőzetgumók). A legrégibb sztromatolitok Dél-Afrikából (Bulawayo-csoport) kerültek elő (2,9 milliárd évesek).

Előidő (Proterozoikum)

2600-570 millió évvel ezelőtt.

Az ősidőt és az előidőt együtt prekambriumnak (azaz kambrium előtti kornak) nevezzük.

Éghajlat:
- Általában meleg, de legalább négy jégkorszak nyomai fedezhetők fel: 2300, 1200, 900 és 700 millió évvel ezelőtt.
Földfelszín alakulása:
- Több hegységképződés is lezajlott, az ekkor keletkezett őshegységek lepusztult maradványaiból jöttek létre a kontinensek magját képező ősmasszívumok (pajzsok).
- Az előidő végére négy őskontinens alakult ki:
Az élővilág fejlődése:
- Eukarióták megjelenése az óceánokban kb. 1,4 milliárd évvel ezelőtt (endoszimbionta elmélet). A mitokondrium kb. 2 mrd., az ostor kb. 1,5 mrd., a plasztisz kb. 1 mrd. éve jelent meg. Nem sokkal később a többsejtűek is megjelentek. Az előidő leggazdagabb élővilágmaradványa az Ediacara-fauna (Ausztrália). Kora 680-580 millió év. Főleg csalánozók, gyűrűsférgek és ízeltlábúak alkotják.

Óidő (Paleozoikum)

570-235 millió évvel ezelőtt.

Tagolása: 6 időszak: kambrium, ordovícium, szilur, devon, karbon, perm.

Éghajlat:
- Az élővilág hatására gyorsan nő a légköri oxigén mennyisége és kialakul az ózonréteg. Az éghajlat változatos, az északi félgömbön meleg, viszonylag kiegyenlített, a déli félgömbön két jégkorszak is elkülöníthető (az ordovíciumi 450, a permokarbon pedig 250 millió évvel ezelőtt).
- A karbonban a variszcidák mentén a trópusi éghajlat kedvezett a kőszénképződésnek.
A földfelszín alakulása:
- Az óidőben két jelentős hegységképződés zajlott.
- Az ütközések során alakult ki a Variszkuszi-hegységrendszer, amelynek tagjai a variszcidák. Maradványaik: az Appalache déli része, Dél-Anglia és Franciaország hegységei, a Német-középhegység, a Cseh-medence peremhegységei, a Lengyel-középhegység, a Rodope és az Ural. (A variszkuszi hegységképződés kimutatható még Ausztráliában: Nagy Vízválasztó-hegység, Észak-Afrikában és Közép-Ázsiában is.)
- Devonban: trópusi környezetben Old Red Sandstone

Az élővilág fejlődése:

kambrium: a gerinctelen állatoknál megjelent a szilárd váz, a kambrium végére kialakultak a moszattörzsek és a gerinctelen állatok törzsei. Jellegzetes fosszíliák ebből az időszakból a trilobiták (háromkaréjú ősrákok).
ordovícium: a zátonyképző korallok elterjedése;
szilur: megjelentek az első szárazföldi növények; édesvízi állatok, ízeltlábúak megjelenése
devon: a szárazföld meghódítása a növények (ősharasztok - Rhynia) és az állatok (ízeltlábúak) által. Megjelentek a halak (à "halak kora") - körszájúak, cápafélék, csontoshalak, tüdőshalak, bojtosúszós halak (Latimeria). Ammoniteszek. Kétéltűek megjelenése.
karbon: az északi félgömbön mocsárerdők főleg fatermetű harasztokból (maradványaikból keletkezett a földi kőszénkészlet jelentős része). Zsurlók, pecsétfa (Sigillaria), pikkelyfa (Lepidodendron). Magvas páfrányok (Glossopteris) A kétéltűek elterjedése. Hüllők megjelenése (szőrt növesztettek).
perm: a nyitvatermők és a hüllők elterjedése. Rovarok virágkora,
Az óidő végén az állatvilág kb. 50%-a kihalt (ß üvegházhatás, vulkánosság).

Középidő (Mezozoikum)

235-65 millió évvel ezelőtt.

Tagolása: 3 időszak: triász, jura, kréta.

Éghajlat:
- Meleg, jégkorszak nem volt.
A földfelszín alakulása:
- A triász elején még egységes Pangea elkezd feldarabolódni, a szétválás a jura és a kréta időszakban a legintenzívebb. A folyamat során megkezdődik a ma ismert kontinensek elkülönülése.
- triász: nyugodt időszak, tengeri üledékképződés;
- jura: a Pacifikus-hegységrendszer kialakulásának kezdete (a Csendes-óceáni - Pacifikus - lemez ütközése Amerikával és Ázsiával);
- kréta: az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának kezdete (Eurázsia ütközése Afrikával, a köztük húzódó Tethys bezáródása és üledékének felgyűrődése).
- A Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának folyamata máig tart.
Az élővilág fejlődése:
- Sekély tengerekben kagylók (Claraia)
- növények: a nyitvatermők (fenyők) virágkora (jura időszak), a zárvatermők megjelenése és elterjedésének kezdete (kréta időszak);
- állatok: a gerinctelenek közül jellemzőek az egysejtű likacsoshéjúak (Foraminiferák), a puhatestűek (csigák, kagylók, ammonitesek), ízeltlábúak (rákok, rovarok). A gerincesek közül a kétéltűek virágkora a triászban, a hüllőké pedig a jura és kréta időszakban volt. A madarak (Archeopterix=ősmadár) a jura időszakban, az emlősök a triász és jura időszak határán jelentek meg.
- Triász végén dinoszauruszok megjelenése.
- Krétában planktonikus szervezetek, az óceánok csúcsragadozói a hüllők (Ichtiosaurus, Plesiosaurus). Az időszak végén flamingók, pingvinek kialakulása.
- A középidő végén az állatvilág jelentős része kihalt (oka lehet egy kisbolygó becsapódása à éghajlatváltozás)
- Virágos növények megjelenése (Lazarus taxonok)

Újidő (Kainozoikum)

65 millió évvel ezelőttől máig.

a) harmadidőszak (tercier) 65-2,5 millió évvel ezelőtt:

Tagolása: 5 kor: paleocén, eocén, oligocén, miocén, pliocén.

Éghajlat:
- Lehűlés és felmelegedés váltakozása.
A földfelszín alakulása:
- A lemezmozgások folytatódtak, a harmadidőszak végére a kontinensek nagyjából mai helyükre kerültek. A középidei hegységképződések folytatódtak, ekkor volt a Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának fő időszaka.
- A Pacifikus-hegységrendszer tagjai: Kamcsatka, Kuril-szigetek, Japán hegységei, Kordillerák, Andok.
- Az Eurázsiai hegységrendszer tagjai: Atlasz, Pireneusok, Alpok, Appenninek, Kárpátok, Dinári-hegység, Balkán-hegység, Pontus (Észak-anatóliai-hegység), Toros, Kaukázus, Elburz, Zagrosz, Himalája.
- Miocénben eljegesedés az Antarktiszon.
Az élővilág fejlődése:
- zárvatermők elterjedése;
- emlősök elterjedése (adaptív radiációja) - páros ujjú patások, rágcsálók, erszényesek, főemlősök, denevérek.

b) negyedidőszak (kvarter) 2,5 millió évvel ezelőttől máig

Tagolása: 2 kor: pleisztocén, holocén

Éghajlat:
- A pleisztocén korban eljegesedés az északi félgömbön. Okai elsősorban Földön kívüli, csillagászati eredetűek: pl. a Föld pályájának módosulása - az ekliptika és a Föld forgástengelye által bezárt szög változása.
- A sarkvidéki jégtakaró dél felé húzódott, legnagyobb kiterjedése 47 millió km², átlagos vastagsága 2000-3000 méter. A jégtakaró Európában a London - Köln - Krakkó - Kijev vonalig (Alpok - Kárpátok vonaláig), Észak-Amerikában pedig kb. az északi szélesség
  40°-áig húzódott.
- A pleisztocén korban több hidegebb (glaciális=jégkorszak) és enyhébb (interglaciális=jégkorszakköz) időszak különböztethető meg. Az Alpokban 6 eljegesedést (glaciálist) mutattak ki: Biber, Donau, Günz, Mindel, Riss, Würm. Észak-Amerikában 4 eljegesedést (glaciálist) mutattak ki: Nebraska, Kansas, Illinois, Wisconsin. (Közöttük interglaciálisok voltak.)
- A jégtakaróval határos, de jéggel nem borított térségek éghajlatát, felszínformáló erőit és élővilágát a jégtakaró erősen befolyásolta, ezek a jégkörnyéki=periglaciális területek (pl. Magyarország).
- A jégkorszak idején csökkent a tengerek vízszintje, mert a víz jelentős része fagyott állapotban volt.
- Az utolsó jégkorszak kb. 10 ezer éve ért véget, azóta a jégtakaró visszahúzódott a mai helyére.
- A holocén korban általános felmelegedés tapasztalható (interglaciálisnak is tekinthető).
A földfelszín alakulása:
- A pleisztocénben a legfontosabb felszínformáló erő a jégtakaró és a gleccserek pusztító és építő munkája. A periglaciális területeken lösz képződött.
- A holocén legfontosabb felszínformáló erői a folyóvizek.
Az élővilág fejlődése:
- A jégkorszakok során a melegkedvelő fajok jelentős része kipusztult vagy dél felé vándorolt, a többiek alkalmazkodtak a hidegebb éghajlathoz (pl. mamut, gyapjas orszarvú, barlangi medve).
- Az ember evolúciója: Neander-völgyi ember - jégkorszaki ember (pleisztocénben).